Kocsis Sándor végleg hazatért

Büszkeséggel töltött el, hogy a magyar történelem és a kultúra egyik legkiemelkedőbb pillanatának, eseményének Áder János köztársasági elnök, Hende Csaba honvédelmi miniszter, a sport-, és közélet legjelesebb képviselői mellett én is részese voltam. Ott lehettem a legendás futballista, Kocsis Sándor - vagyis Kocka, Aranyfej, ahogyan sporttársai, szurkolói hívták - újratemetésén, és elkísérhettem sporttörténelmünk egyik legnagyobb alakját a hozzá méltó nyughelyére, a Szent István-bazilika altemplomába, hogy közvetlenül Puskás Ferenc, Öcsi mellett nyugodhasson. Kocka hazatért, és már magyar földön van a teljes Aranycsapat, a valaha volt legsikeresebb futball-válogatottunk. A legendás mérkőzéseket pedig a hála istennek a még köztünk élő Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa, és Buzánszky Jenő, az Aranycsapat védője idézheti fel a filmkockák helyett.

Az idegen földön töltött hetek, hónapok és évek minden emberben mély nyomot hagynak. Bennem is. Hosszabb-rövidebb időre én is elszakadtam országomtól, más országokban próbáltam szerencsét, építettem karrieremet, hirdettem a magyar kultúra szépségét, sokszínűségét, öregbítem hazám hírnevét. De hála szeretett magyar közönségemnek és rajongóim, tisztelőim szeretetének, ma már nem kell elfogadnom a hetente érkező, hosszú időkre szóló, akár exkluzív szerződéseket. Itthon maradhatok, itt folytathatom missziómat, küldetésemet, hogy hegedűmmel ne csak a zene szépségét hirdessem, hanem a zenéből sugárzó erővel a hegyeket megmozgatni képes felebaráti szeretetet erősítsem, hidakat építsek emberek és közösségek között. Teszem azt templomokban, bazilikákban művelődési házakban, színházakban, szabadtéri rendezvényeken, határainkon belül és kívül egyaránt. A Szent István-bazilikából indult útjára és zárult a 100 templomi jótékonysági koncertsorozatom, és ebből a templomból hirdettem először széleskörű, nemzeti összefogást embertársainkért, közösségeinkért, kultúránkért, a hazánkért, örökségünk megvédéséért.

Puskás, Kocsis magyar volt, igaz magyar, akik bár a spanyol fociklubok hírnevét alapozták meg, mégis országunknak hoztak dicsőséget játékukkal, góljaikkal, életükkel. Ők épp olyan követei voltak országunknak, mint mi, zenészek. Ők legendává váltak, mi pedig közvetítjük szeretetüket." Sandro Rosell, az FC Barcelona elnöke beszédében kiemelte, a fiatalabb generáció az utóbbi évek sikereiről ismeri a Barcelonát, minden valószínűség szerint a mai szurkolók fülében Messi, Xavi vagy éppen Puyol neve cseng jól, de mindez nem lenne lehetséges a múltban történtek nélkül."

A Szent István-bazilikában ezért játszottam el azt a magyar népdalt, amelyet éppen egy évvel ezelőtt a Vatikánban, XVI. Benedek pápának is eljátszhattam, hogy kifejezzem hazám, szülőföldem iránti szeretettemet, kötődésemet, és a hazánkat elhagyni kényszerült, de végül hazatérő honfitársaink lelki vívódásit tükrözve rámutassak: „Elindultam szép hazámból, széles kis Magyarországról, visszanéztem félutamból, szememből a könny kicsordul".

Az igaz magyarok mindig hazatérnek. Lelkük most már megnyugodhat, nekünk pedig őrizni kell emléküket, és folytatni azt, amit ők is tettek: ember lenni, magyar lenni mindig, minden körülményben.

Mága Zoltán